Hogyan állok bele férfiként az erőmbe...


A saját megtapasztalásom az férfiként, hogy 3 területen kell felfedeznem és fejlesztenem az erőm. 

Az első terület a mentális tér. 

Ha egy férfinak nincs fókusza, akkor szétcsúszik. Ha nincs rend a fejében, káosz lesz az élete. Ha nem tud önuralmat gyakorolni, akkor elveszik a gondolatai tengerében. 

A mentális erőm egy részét a fókuszált céljaim adják meg. Ide térek vissza mindig, ha elvesztem az irányt és nem találom az utam.

Vannak pillanatok, ahol széttépek mindent a fejemben és egyetlen egy célt hagyok ott magam előtt. Teljes lézerfókuszt rakok erre a célra és cselekszem.

A mentális erőm másik támpontja az az intelligenciám, a tudatosságom, a szellemi képességeim fejlesztése. 

Tanulok, tanulok és tanulok. 

Az elmúlt években megtanultam lefegyverezni azt, ha valaki manipulálni próbál. Tudom, hogyan tartsak úgy tükröt egy nárcisztikus embernek, hogy ő szaladjon el előlem. Gyakran számolok fejben és nyitom magam felfelé spirituálisan meditációval, jelenlét gyakorlatokkal és rendszeres csenddel. 

Ott vagyok az inspiráló gondolataimmal és az ordító félelmeimmel is, és tisztítom az elmém minden egyes nap. 

A második az érzelmi tér.

Az a férfi, aki fél a saját érzéseitől és elmenekül előlök, az gyáva. 

Én hosszú évekig voltam gyáva. Sokáig zárlatos volt a szívem és nem tudtam kapcsolódni az érzéseimhez. 

Menekültem magam elől, mert belül pusztítóan ordított az üresség. 

Viszont volt egy fordulópont, ahol már annyira elidegenedtem önmagamtól, hogy nem tudtam tovább az érzéseim elnyomásában élni,

Lassú, mély és tudatos munkával, sokszor segítséget kérve, elkezdtem újra meglátni magamban a szeretetet. 

Sírtam, üvöltöttem, pusztítottam, majd építettem, alkottam és szerettem az érzéseimmel.

A szívem erőt és lelkesedést ad, ha kapcsolódok hozzá. 

Minden tűz és szenvedély a szívemből jön. Ezekkel pedig megtöltöm a gondolataim és cselekvésbe lendülök.

A szívem nélkül nem tudnék igazán erős lenni. 

A bennem lévő harcosnak szüksége van a szívem erejére, máskülönben nem tudok a számomra fontos dolgokért harcolni. 

Érzem az érzéseim, hagyom őket lenni, kapcsolódok hozzájuk, de a végső uralom az enyém a lelkem terében.

A harmadik, a fizikai tér.

Ha férfiként rendben vagyok fejben és szívben is, akkor tudok helyesen teremteni az anyagban. 

Rengeteg kapzsi, önző, pénzéhes férfit látok, akik elvesznek és kizsákmányolnak mindent, mit sem törődve a következményekkel. Ez a megfigyeléseim szerint azért van, mert nem dolgoztak eleget magukon mentálisan és érzelmileg. 

Viszont mielőtt előre szaladnék. 

Az első fontos pont ezen a területen, az a testemmel való kapcsolat. 

A rendszeres sport, a fizikai erőm fejlesztése, a határaim feszegetése testileg mindig is az életem része volt. EZ KELL. 

Szókratészt idézve: Szégyen egy férfinak megöregedni anélkül, hogy látná, mire képes a teste, milyen szép és erős lehet"

Végül ha én rendben vagyok fizikailag, akkor a nagy kérdés, hogy mit hozok létre a világban?

Számomra a helyes szolgálat a legfontosabb. Azt teszem, amire teremtettek ebben az életben. Embereket segítek a mentális/érzelmi elakadásaik megoldásában. 

Ezt a szolgálatot teremtem nap mint nap, és abból amit ez teremt anyagilag, teremtek tovább. Ételt magamnak, fedélt a fejem felé, ruhákat, élményeket stb...

Számomra az a legfontosabb, hogy a munkám a hivatásom legyen. Ez azt jelenti, hogy ad egyfajta természetesség érzetet a munkám elvégzése a mindennapokban. Sokszor nem könnyű, de szeretem ezt csinálni. 

Ha egy férfi megtalálja az életében a hivatását, akkor esélye nyílik arra, hogy valóban kiteljesedjen férfiként. 

Az a férfi, aki csak a pénzért dolgozik, annak megalkuvás az élete. 

Ennyi. Köszi a figyelmet. Most pedig menj és tedd a dolgod!